Azt gondolom hogy, a nő akkor nem érzi biztonságban magát a párkapcsolatban, amikor a nő lelkileg erősebb a férfinál.
Ha az a dinamika érvényesül, hogy a nő átveszi az irányítást a kapcsolatban, akkor az azért is történhet, mert a nő fél és a nő nem érzi a biztonságot, és mert a férfi fél és nem érzi a biztonságot.
A férfi, egy párkapcsolatban folyamatosan arra törekszik, hogy az érzékeny nőt oltalmazza, ne bántsa, se szóval, se tettel. Azért, hogy ne bántsa a nőt, megpróbál érzékenységgel, beleérzéssel figyelni, cselekedni. Ez a túlzott figyelem és odaadás a férfi részéről átlendülhet egy olyan működésbe, amikoris a férfi erejéből veszítve, a nő befolyása alá kerül. A férfi és a női energiák egyensúlya eltolódik és megmutatkozik a férfi tudatalatti alárendelődése a nő akaratának.
Ebben a pillanatban tudat alatt a nő átveszi az irányítást és működésbe lépteti a férfi szerepköröket. Mint például a döntéshozatali képességet, az irányítást, az irány meghatározását a külvilágban.
Ha a férfi elgyengül, akkor a nő pánikba esik és elkezd ő maga döntéseket hozni és irányítani. Mivel alapvetően a nőnek nincs erre képessége, valószínűleg nehezebb, bonyolultabb megoldásokon keresztül jut el oda, ahova a férfi természeténél fogva könnyedén megérkezik.
A nő túlzottan elmerülve a részletekben, érzelmi alapon hoz döntést.
A férfi objektívan, tényszerűen dönt. A külvilágban történő
események, helyzetek megoldása a férfiúi képességekkel gyorsabb, egyszerűbb és hatékonyabb.
Ha a nő átlátja, hogy a határozott és olykor erőteljesebb férfiúi fellépés, nem agresszió vagy erőszakos viselkedés eredménye, hanem a nőben megjelenő félelem gyors és hatékony átalakítása, amihez a beszéd és a testbeszéd megingathatatlan formáját alkalmazza a férfi, akkor az egyensúly megmaradhat.
A férfi egyik feladata az életben, egy követendő példát, egy irányt adni a nőnek, a gyermekének, az embereknek. Ha a férfi, jámborsága vagy a nő túlzott védelmezése miatt elveszíti határozottságát, irány mutatását, akkor nem lesznek kijelölt
irányok és célok a családok és az emberek számára. Ha a nő átveszi a férfiúi viselkedésmintákat, szintén nem működik az egyenrangú párkapcsolat. Nem működik az élet egyensúlya.
Gondoljunk bele, amikor a félelem állapotában vagy stresszhelyzetben van egy nő, akkor az azonnali erélyes férfiú fellépés, az, ami kizökkent és továbblendít minket a helyzeten. Ez akár egy komolyabb fordulópont vagy egy hirtelen bekövetkező esemény is lehet, ami elgondolkodtat és átalakít minket a hogyan továbbról. Egy pánik állapotban, egy pillanatnyi, villámgyors reakció az, ami visszaránt a jelenbe. Ezt adja a férfi. Ez jelenti a biztonságot.
Tehát a férfi erőteljesebb döntéshozó, irányító képessége, visszahoz minket a mostba, ahol átgondoltabb józansággal indulhatunk neki újra, úgy, hogy kilépünk érzelmi megzavarodottságunkból.
A férfi és az apa, az, aki a külvilágot irányítja és mutatja a követendő utat a nőnek és a gyermekének. A férfi, az, aki cselekszik, aki dönt, aki építkezik, aki megteremti az anyagi síkot.
A nő, az anya, aki a belső világot, az érzelmeket tanítja a férfinak, a gyermekének és az embereknek. A nő befogadja azt, amit a férfi megteremtett, létrehozott, felépített. A nő belehelyezi magát, érzelmekkel, színnel, boldogsággal, lélekkel tölti meg a férfi teremtését.
Az állandó fizikai és érzelmi körforgás közöttük, újabb gyümölcsöző teremtéseket hoz magával.
Azt gondolom, hogy mára az eredeti férfi és női minták átalakuktak.
A korunkbeli generáció ébredése, tudatossága segíthet abban, hogy a nő érzelmi oldalával, a férfi pedig teremtő oldalával méginkább erősítse saját nemét.