Scroll Top
👣Alföldi homokos PiCkoS lábak önismereti futással 👣
Az ember nem is gondolná, hogy mennyire nagy jelentősége van a sport általi önfelfedezési munkának, amíg el nem kezd napi szinten célorientáltan mozogni.
A legtöbben azt hiszik, hogy “csak” 1 cipő, aztán megyek futni… én is ezt hittem, aztán jöttek a mindenféle dolgok, amikre nem is gondoltam, meg nem is mondták, mert megvárják, amíg te megtapasztalod és kérdezel 🙃
obb a saját út, úgyis csak azt gondoljuk, érezzük hitelesnek. És ez rendjén is van így 💫
Elsőkörben, a cipő egy esszenciális dolog, amire érdemes hangsúlyt fektetni.
Mert vagy túl puha a talpa, vagy túl kemény. Vagy csúszik benne a lábad, mert fél számmal nagyobb a cipő vagy túl szűk mert, a lábad megdagadt benne a nagy melegtől. Nem egyszerű alkalmas cipőt találni. Aztán aszfalt vagy terep, hány kilit, milyen gyakran futsz…….stb stb stb. Szerintem a legjobb, ha több cipő van és cserélgeti az ember. Nekem ez válik be.
Nagyon sokat kell próbálni, mire FUTÓCIPŐ SZERELEMBE esel ❤️
Nem érdemes szerintem rendelni a neten, el kell menni próbálni!
Ez egy megfontolandó saját tapasztalatos javaslat, tőlem – neked 🙂
A légzés kapcsán azt érzékelem, hogy edzés közben az orromon kevéssé veszem a levegőt. A számon át egyenlőre sokkal több oxigént tudok felhörpinteni, ezért a “szájlégzést” preferálom 🙂
De akkor kiszárad az ember szája és inni kell az iso-t, enni a sótabit nyáron, mert izzadsz, mint a dög, meg a fehérjét futás után, hogy ne éhezz el, meg futás előtt is ki kell számolni, hogy mikor eszel. Ha kevés idő telik el a futás és evés között az nagyon veszélyes mutatvány lehet, mert a gyomor kilöki azt, ami belül kellene, hogy maradjon. Upps is lehet belőle…
Én párszor majdnem kitaccsoltam, míg meg nem tapasztaltam, hogy nekem legalább 2-3 óra eltelte szükséges evés és futás között.
És amikor azt hiszed, hogy készen állsz a nagy futásra, mert az edzés előtt bemelegítettél szépen, 3 óra eltelt evés után, kellően hidratáltál napközben, illatosra mostad a futócipőd, már lement a nap és nincs 36 fok, lágyan, kiegyensúlyozottan áramlik már az oxigéntömeg a tüdődbe, kapsz végre levegőt a kezdeti futólihegéses edzések próbatételei után, és indulás előtt beveszel 2 sótabit, mert ma sokat fogsz kiizzadni és, AKKOR AKKOR AKKOR a 2 tabiból az egyik megakad a torkodon és alig tudod lenyelni, alig kapsz levegőt, NA AKKOR aztán kifüstől a világ összes kuktájának a nyomása a fejedben és azt mondod hogy…..b… vagy f…. vagy valami hasonlóan kreatívat a magyar szókincstáradból 🙂
futo

Hozzá kell tennem, hogy nekem nem az erősségem a fegyelem ilyenkor 😉

A futás végére valahogy rendeződik a “torokgyík”, mire ráeszmélsz, hogy a futócipődön van egy lyuk, amin az Alföld összes homokja beférkőzött a lábujjaid közé 🙂 Megérted, hogy ez volt az a fura érzés futás közben, nem pedig a vízhólyag 🙂 Pfhhh szerencsére ezt a nüanszot tüstént meg lehet szüntetni 🙂
Szóval minden futásom egy igazi élmény 🙂

Önismereti rész- külön kiadás

A 3 hónapja tartó edzéseimen általános jelenség, hogy a pulzusom 173 -ig megemelkedik, ami hosszútávon nem tartható. Állítólag 2 – 3 hónap szükséges újonc futóként, amíg a szervezet hozzászokik az újszerű terheléshez.
Nálam a mai napi felismerések egyike, hogy fegyelem, kontroll, stabilitás nélkül, nincs eredmény.
Ezt persze sokan tudják, de nem érzik.
Eleinte lépésenként 2 X is vettem levegőt, ami miatt szintén gyorsan emelkedett a pulzusom.
A testfigyelés és FUTÓönmagam megismerése során kiderült, hogy az én szervezetemnek a 4 lépésenkénti, nagyon mély, hosszú levegővétel a legtökéletesebb jelenleg, amivel a pulzusom is sokkal alacsonyabb. Meg kell tanítani a testet a saját igényeire, meg kell érteni és leginkább érezni, hogy egyénileg mi a legjobb.
Ezért nehéz a jó edzésterv, mert mindenkinek az egyediségét figyelembe kell venni, hogy növelni lehessen a hatékonyságot.
Amúgy is azt mondják, hogy minnél kevesebb levegőt veszel, annál tovább élsz 🙂
A monoton test és légzésfigyelés közben az elme egy dologra összpontosít, szinte meditál. Ebben az állapotban elkezdenek elcsendesülni, megnyugodni a cikázó gondolatok.
Soha nem gondoltam volna, hogy nálam a lassúságban, a lassú légzésben lesz a kulcs, mivel egy elég dinamikus ember vagyok. ( Még ) Megőrülök a lassúságtól 🙂
Nehány napja próbálok meg úgy futni, hogy saját döntésből kontrollálom a pulzusom, és el kell mondjam, hogy komoly erőfeszítésembe kerül 160 alatt tartani.
Nekem a fegyelmezettség és a kontroll egyfaja börtönt jelentett korábban. Azt jelentette, hogy nem tehetem, amit szeretnék. Nekem ne mondja meg senki, hogyan kell csinálni. Makacs és “mindenttudó” elmém csődöt mondott, mikor néhány percnyi futás után, nem tudtam tartani a kiírt tempót és időtartamot. Mivel nem vagyok egy kudarcot kedvelő, feladó típus, elgondolkodtatott, hogy miért nem sikerül.
Fejlődésként, a testemmel szembeni alázat kezd alakulni. Azt gondolom, hogy a test jelzései által nagyon sokat tanulhatunk jellemünk alakulásáról.
Mostmár azt gondolom, hogy a fegyelem és a kontroll az én választásaim és társaim a célom elérésében. Ha szeretnék hosszabbakat futni, akkor az energiatartalékot jól kell felhasználni és átalakítani a korábbi berögzöttségeket. Ehhez tudatos test-elme összhang dukál🫂
Az életben is azt követtem eddig, hogy 1000 %-on égek rövid távon, beleadok mindent, aztán viszonylag gyorsan kifulladok. Gyorsan, azonnal oldjuk meg, fejlődjük meg és menjünk tovább. Rá kell eszmélni, hogy úgy ahogy a személyiség változásához is idő kell, ugyanúgy a test edzettségéhez is.
Sokszor, sokmindenben rövidtávon gondolkodtam és azt hiszem a futás a hoszzútávon gondolkodás fejlődésében is sokat segít nekem. Ha nincs azonnali átalakulás, akkor érdemes még egy lendületet venni és türelmesen várni tovább. Bizonyosan lesz eredménye.
Amikor a lelkesedés hatalmas erejű lángcsóvájával elöntött tűzzel indul meg az ember egy új életterületen, hamar elhasználja tartalékait és gyorsan lelohad a láng, hamuvá apad. A futásban is ezt az attitűdöt képzeltem el, de nem bírta a szervezetem.
Mostmár elképzelhetőnek tartom, hogy a stabil, állandó, hosszútávú, apránkénti, lassú fejlődéssel jobban beoszthatom az erőm és tovább juthatok mind a futásban, mind a magánéletben is.
Az élet sem egyik napról a másikra született meg.
Az én személyiségfejlődésem is egy hosszú folyamat eredménye és még milyen hosszú lesz innentől kezdve.
Minden nappal várom a további lelkesítő kihívásokat✨
A sport is egy komoly lelki munka, hasonlóan bármelyik önismereti képzéshez.
Futásra fel 🎽🥇🥈🥉
Drukkolok neked 👣👣👣
Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.