Azt gondolom, hogy ez a téma sokunkat érint, hiszen sokunk azzal az érzéssel érkezik meg a felnőttkorba, hogy, ha úgy viselkedem, ahogy a szüleim kérik, akkor szerethetőbbé válok. Ha elkerülöm az ellentétes véleménynyilvánítással járó feszültséget, akkor méginkább szerethetővé válok.
Az identitásfeladás önkéntelenül felvett mintája a személyiség fejlődésképtelenségéhez, egy stagnáló, lemerevedett állapothoz vezet.
A másik fél állandó ellenőrzése, napi rutinjainak átvétele, adja a hasonuló biztonság érzetét. A nemszeretettségtől, az elutasítastól való félelem, olyan helyzetbe ” kényszeríti ” a hasonulót, hogy szinte teljes önvalóját feladja, hogy azonosuljon a hozzá közel álló emberhez. Így elhitetve magát arról, hogy, az énfeladás, az az “eszköz”, amivel szerethetővé válik a másik számára.
Ilyenkor a hasonuló fél mesterségesen próbálja a másik szeretetét elnyerni azzal, hogy éli a másik szokásrendszerét, életvitelét azért, hogy, érezze az együttlét fontosságát, hogy elnyerje a másik rokonszenvét.
Ezzel a tudat alatti berögzött mintával, az ember saját egyediségét zárja el magától és a világtól. Azt gondolja, hogy ami ő, az nem kielégítő, nem vállalható. Azt gondolja, ha eltűnteti magát, akkor megszűnnek a problémaforrások.
Azonban az erőltetett minták előbb – utóbb elkezdenek nyomasztóvá válni, akár dühöt, haragot is éreztetve a másikkal, akinek valójában nincs is feladata azzal az érzéssel.
Mivel a hasonulónak nem volt bizalma és magabiztossága saját maga irányába, valójában nem tudott önmaga lenni. Az elutasítástól való védekezésként átvette a másik ember teljes rendszerét.
Azért nem sikerül ezt hosszútávon működtetni, mert az illúzió eloszlik és a saját maga által elnyomott, addig védekező ÉN, megmutatkozik.
Nézzük meg milyen előnyökkel jár ez a tulajdonság.
Így könnyebb elfogadni és átalakítani magunkban.
Ha a teljes hasonulás képességét átértékeli az ember, akkor észreveheti, hogy létezik ennek egy jó oldala. Mégpedig az, hogy a kapcsolatteremtési képesség gyorsabb és hatékonyabb.
A teljes hasonulást végző és tudó ember, fel tudja használni képességét, mind a hétköznapi, mind a hivatali, mind az üzleti életben. A teljes hasonulás évekig tartó ” gyakorlása” után, az állandó biztonságra való törekvés következményeképpen, az illető azonnal érzékeli a másikat, könnyedén ráhangolódik, észreveszi a történéseket, az esetleges problémás helyzeteket.
Másodpercek alatt képes felmérni környezetét, így megkönnyítve saját döntéseit, lehetőségeit.
Azt gondolom, hogy minden felismert minta, minden különbözőség az emberek között, változatossá és izgalmassá teszi a kapcsolatokat.
Minden nap egy új lehetőséget ad a személyiséged még fel nem fedezett részének kibontakoztatására.
Az ÉN kibontakoztatásához kívánok élettel teli napokat Neked!